Közben elértük következő uticélunkat. Az elénk táruló látvány fantasztikus, körben hegyek amiket gazdag zöld növényzet borít.  A tó vize kristálytiszta, élővilágban gazdag, sziklás görgetegzónás partszakasz, ámbár  homokos partvonal is látható.

 

Jól megfigyelhető a tó különböző pontjain változik a Tropheusok színváltozata, lent délen Zambiában inkább a Sárga vagy az ahhoz hasonló színárnyalatok a jellemzők, ahogy haladunk felfelé Tanzánia vagy is a keleti oldalon úgy az alapszínezet is inkább sötétebbre vált. Ebből kifolyólag sok kérdés fogalmazódik meg bennem, vajon mi lehet  az oka? Nagy általánosságban megfigyelhető, hogy a víz ásványi tartalma nagy befolyással van az adott területekre. Megfigyelhető a Tanganyika-tó különböző pontjain a vízparaméter változás, úgy a pH érték mint a vízkeménység is folyamatosan változik. Akváriumi körülmények között jól megfigyelhető az algaállomány színváltozása, ha vízbe jelenlévő ásványi anyag tartalmon változtatunk. Ebből adódóan lehet olvasni neves külföldi szaklapokon, hogy nagy befolyással bír a Tanganyika-tó halállományára a vízben jelenlévő ásványi anyag tartalom milyensége. Ezeket átgondolva én is azt gondolom, hogy a tó vízének ásványi anyag jelenléte és annak változó összetétele komoly befolyással bír az adott partszakasz halállományának színvilágára. De kanyarodjunk vissza a Bembához és nézzük meg vajon milyen is ő? Hisz már biztosan sokan kíváncsiak erre a fantasztikus halra.

 

 

 

A fenti képen is jól látható, azonos alap testszínű és formájú halat látunk mint a Rutunga vagy a Bulu Point. Szintén a Blackek családjához tartozó variáns. De beszéljünk kicsit bővebben róla. Régen bemba néven vagy narancs móri néven volt ismert, manapság már többnyire Pembának hívják. A régi akvaristáknál maradt meg a narancs móri jelző. Testfelépítése inkább nyurga, hosszúkás, alap testszíne fekete vagy ahogy haladunk a partmentén lefelé úgy lesz kicsit barnásabb fakóbb. A testét széles narancs öv ékesíti, ahogy a császár móriét is ( csak az ö öve sárga ). Merőben sok a hasonlóság a két említett tropheus között. Visszatérve a Pembához több -féle változat található belőle a partmentén, a széles tűzpiros övtől a fényes fekete alapszíntől a fakóbb, téglavörös keskenyebb öves változatig. Balck besorolását nem hazudtolva meg, egy igen izgága viselkedésű hal tárulkozik elénk, mint ahogy a black számos tagjainál ez a viselkedésforma megfigyelhető. Itt is a szemet pirosas szemkontúr emeli ki. Könnyen szaporodó variánsok közzé sorolható. Átlagos méretét a 12cm nagyság jellemzi. Inkább a görgetegzónában a partmentén él nagy csapatban. 

Érdekességként szeretném megemlíteni, hogy a létezik egy OB változata, ami inkább egyszínű tüzes piros színű, előfordulhat a halon több fekete folt, illetve fehér álarc látható a szemkörül. Golden Pemba néven vagy OB Pemba néven ismert. Nagy általánosságban a mutánsokhoz és a hibrid változatokhoz sorolják, de valójában egy vissza ágazás az ősi tropheusra. Egyébként több elméletet is fogalmaznak meg vele kapcsolatban, ami jelenleg is vitatott tényező. Az OB visszaágazás ritkább, ellentétben a mutáns változatokkal, ami a különféle kereszteződéseknek az eredménye. Előfordulnak olyan mutáns változatok mint például az Albino Chipimbi, ami gondos tenyésztői munka eredménye. Ezek a változatok hosszú évek alatt kialakult szelektált tenyésztés eredménye.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Előző oldal                                                                                                              Következő oldal

 

 

 

Minden jog fentartva!